A Budapest a diktatúrák árnyékában című történelmi útikönyv digitális melléklete. 1. Hol laktak az ügynökök? Az állambiztonsági szervekkel egykor titokban együttműködő személyek („ügynökök”) sorsáról többnyire még mindig csak egy-egy lelepleződés kapcsán lehet olvasni. A hálózat nagyságáról, működéséről kevesebb publikáció látott eddig napvilágot. Mindezt persze az iratok töredékessége is magyarázza, ám egyes adatsorok lehetővé teszik a kollaboráció térbeli megjelenítését is. Egy 1974-es statisztika szerint a politikai rendőrség összesen 1822 hálózati személyt foglalkoztatott a fővárosban (a hírszerzés ügynökei nélkül). Ezek szerint az ekkor kétmilliós Budapest lakosságának kevesebb, mint 0,1%-a jelenthetett a Cégnek. A fennmaradt elemzés jól érzékelteti, hogy a Belügyminisztérium jól használható, lakcím szerinti nyilvántartással is rendelkezett kollaboránsairól. A fennmaradt összefoglaló szerint arányaiban a legtöbb ügynök az I., XII., V. és XI. kerületeiben lakott. Míg a fővárosban nagyságrendileg minden ezredik lakos volt kapcsolatban a politikai rendőrséggel, ezekben a városrészekben az ügynökökkel való találkozás esélye az átlagos másfél-kétszerese volt. Mindez persze egyáltalán nem meglepő, hiszen a kádári intenció szerint a belügynek nem a „becsületes dolgozó emberek” hangulatát kellett követnie, hanem a rendszer vélt vagy valós ellenségeinek titkait kellett kifürkésznie. A (potenciálisan) ellenséges, ellenzéki állampolgárok, az értelmiség pedig nyilván magasabb arányban volt megtalálható ezekben a „polgári jellegű” városrészekben.
Forrás: ÁBTL 1.11.10. 52. doboz 2. Lakások fedőnevekkel Az hálózati személyekkel lebonyolított találkozások helyt adó lakások fedőnevei minden esetben olvashatók a szabályszerűen elkészített és az utókor számára fennmaradt jelentéseken. Azonban az ingatlanok pontos meghatározása a jelenleg rendelkezésre álló adatok, dokumentumok alapján csak kivételes szerencsével lehetséges. A Kenedi-bizottság által feltárt, ám kutathatóvá nem tett mágnesszalagok, egykori adattárak vélhetően ebben a kérdésben is döntő segítséget jelentenének. A BM állambiztonsági nyilvántartói jól használható címjegyzékekkel rendelkeztek, amelyekből szükséges esetén megfelelő gyorsasággal válogathattak az illetékesek. 1972-ben például az ifjúsági elhárítás vezetőjének Csáki Ernő alezredes számára állították össze egy listát a korábban kizárt T-lakásokról, illetve tulajdonosaikról. Az ekkor készült jegyzék a konkrét ingatlanok megjelölése mellett, bepillantást enged a szerv névadási gya-korlatába is. A titkos lakások fluktuációjával kapcsolatos adalék, hogy öt év alatt, öt kerületben 28 lakást cseréltek le. Az 1967 és 1972 között kizárt I., V., VI., VIII. és XI. kerületei T lakástulajdonosokról
Forrás ÁBTL 1.11.10 52. doboz. 64-38/8/972 |

